|
|
|
Forte Belvedere
Az Arnó itt nem széles folyó, mintha pontosan alkalmazkodna Firenze meghitt, emberi léptékéhez. Két partján az építtetőjük büszke öntudatát kifejező házak, az évszázadok óta ki tudja milyen véletlen folytán épen maradt, egykori uruk hatalmát és erejét tükröző palzzók monumentális tömbjei, melyek sorát racionális távban átívelik a város híres hídjai, a logikus városszerkezet kifejeződéseként. És ez a logikus városszerkezet, bár onnan fentről nem látható, a szervesen összeötvöződő utcahálózat, a főterek és központok rendszerében is fellelhető.
A Dóm, a Campanile vagy Firenze panteonja, a Santa Croce templom, épp oly tökéletes arányban illeszkedik a Forte Belvedereről láható városképbe, mint a környező táj szépen megművelt részletei, a ritmikus sorrendben felosztott sötétzöld ciprussorok és ezüstös olajfaligetek a környék arculatába. Nincs léptéktörés. Itt ember és vidék harmóniában, intim kapcsolatban áll. Az egész rendkívül kulturált, finoman elrendezett vidék ahol, az antik római villák utódaiként, a reneszánsz emberei építtettek palotákat, vidéki rezidenciákat. Különösen a quattrocento jómódú polgárai építkeztek Toszkána területén, akik közül nem egynek hajléka vált a humanista kultúra központjává. Ezek közé és környékére épült az újkor természetbarát emberének számos lakóháza, középülete, a környéken itt alakultak ki a várossal szinte egybeolvadó, szétszórt települések. |