Ponte Vecchio

A Ponte Vecchio, azaz Öreg Híd, vagy régi híd, Firenze s talán az egész világ egyik legismertebb hídja. Az Arnó legkeskenyebb szakaszán átívelő Ponte Vecchio festőien esetleges építményei közt jól kihangsúlyozódik a folyó terének meghittsége. A Ponte Vecchio árkádjai alól jól áttekinthető a két szomszédos híd, melyek karöltve a part mentén sorakozó házakkal, mintegy bekerített tóvá teszik itt a vizet, melynek közepén az Öreg Híd pihenőpadnak kínálkozik a városnézésbe belefáradt turistáknak.

A leírások szerint, Firenzében a XIII. sz. közepén már négy híd kötötte össze az Arno két partját. Ezek közül a Ponte Vecchio a legrégibb. A hagyomány szerint már az etruszkok idején is híd állt itt a folyó felett. Később, a mai híd fából épült ősén vezetett át a római hadiút, a Via Volterrana. A fahidat többször is javították, majd 1080-ban kőből építették újjá, de 1117-ben ez összeomlott. A későbbi hidat az 1333-as árvíz elmosta.

A napjainkban látható híd, a Ponte Vecchio, Neri di Fioravante alkotása, 1345-ből.  A három ívvel díszített híd tömörsége ellenére is elegánsan hat. 

A Ponte Vecchio töretlenül illeszkedik a városba. Egyszerűen átível rajta az utca. Akit elbűvöl a sok fényes kirakatú arany- és ezüstműves kirakatának a gazdagsága, csak akkor jön rá, hogy hídon jár, mikor középre érve megszakadnak az üzletsorok és a szellősen megnyíló hármas árkád keretében feltárul az Arnó partja a déli oldal domboldalaival, kelet felé pedig megláthatja a Ponte alle Grazie lapos ívsorát.
A Ponte Vecchiot szegélyező kis boltokat a XIII. században emelték a hídra, melyek általában hentesüzletek voltak, majd a XIV. század végén ezek az akkor már szabályos egymásutánban sorakozó épületek magánkereskedők tulajdonába kerültek. Az idő során ez az egységes kép megbomlott, és a híd közepe táján kis tér alakult ki, ahonnan csodaszép kilátás nyílik az Arnóra és a szomszédos hidakra. Az üzletekbe pedig a leghíresebb aranyművesek műhelyei kerültek, I.Cosimo óhaja szerint.

A Ponte Vecchio páratlanul érdekes összképét épp ez az idővel a híd oldalához fecskefészkekként hozzátapadó, egymás mellé és fölé ragasztott sok kis házacska adja, mely fokozatosan festőivé alakította az építményt. A Ponte Vecchio keleti oldalán 1564-ben, egyik Medici herceg esküvője alkalmából, I. Cosimo megbízásából fedett folyosót építettek az árkádívek fölé, hogy a Palazzo Vecchióból  zavartalanul elérhető legyen a Pitti-palota. Alkotója Vasari volt, akiről a nevét is nyertem s ma Vasari folyosóként ismert

A hidakra emelt kisebb épületek nem számítottak ritkaságnak a középkor építészetében. Kis terjedelmük ellenére, ezek az épületek általában nagy kincseket rejtettek magukba, hisz az értékes áruk kereskedői valamint a pénzváltók, általában a hidakon intézték üzleti ügyeiket. Ez a hely, a híd volt a város legforgalmasabb szakasza, itt haladtak át az utazók, a messziről érkező kereskedők.

A középkorban a hidak szakrális jelleggel is bírtak, ezért általában mindegyikre építettek egy kis kápolnát, oratóriumot is. A XIX. sz. folyamán, a forgalom növekedésével a firenzei hidakról eltávolították e kis építményeket, s bár ezáltal némileg veszítettek egykori tartalmukból, eredeti funkciójuk jelentősen növekedett.
Firenze középkori hídjai közül a Ponte Vecchio az egyetlen olyan híd, amelyik ki tudja milyen véletlennek köszönhetően, nem szenvedett kárt a második világháborúban, holott a hídfője körül álló középkori épületeket mintegy kétszáz méteres körzetben mind-mind felrobbantották az 1944-ben visszavonuló német csapatok. A hídon találhato, Benvenuto Cellini egyik hires bronzszobra.