Keresztelőkápolna, (Battisterio) Padova

A padovai Battisterio, azaz Keresztelőkápolna eredetileg egy román-lombard struktúrájú építmény. A Keresztelő Szt. Jánosnak ajánlott kápolna pontos születési dátuma nem ismert, de egyes hiteles dokumentumok alapján a XII. sz. végére tehető.

A keresztelőkápolna szabályos mértani formákból összetevődő szerkezete a román-lombard művészet remeke. A középső négyzet alapú helyiségbe egy magas henger alakú kupoladob épül be, az apszis paralelogramma alaprajzú hasáb, mely sajátos keresztfolyosóval kapcsolódik az épület központjához, ahol egy kisebb henger alakú építmény emelkedik, míg a kör alapú mennyezet háromszögű szeletekből tevődik össze. Mindez tökéletes harmóniát kelt.

A XIV. sz. második felében bizonyos változtatásokat végeztek a kápolnán, Padova akkori ura, Francesco il Vecchio da Carra és felesége, Fina Buzzaccarini ugyanis itt óhajtották kialakítatni a saját sírboltjukat.

A keresztelőkápolna legjelentősebb módosításai 1375-1378 közötti időből valók. Ekkor a kupoladobot felemelik, és a rácsos famennyezetet kupolává alakítják, a keresztelőmedencét áthelyezik, és a bejáratnál árkádsort képeznek ki. A keresztelőkápolna közepén álló szenteltvíztartót 1443-ban alkotta Giovanni da Firenze.

A leglátványosabb beavatkozás viszont az, hogy Giusto de'Menabuoni freskókkal ékesíti a falait, valamint a kupolát és az apszist. A sok-sok földi, földöntúli meg fantasztikus lénnyel benépesített freskókat az ultramarin és az arany nimbuszok még sejtelmesebbekké teszik.