Santa Giustina bazilika és apátság

A padovai Basilica di Santa Giustina, azaz a Szent Jusztina-bazilika helyén a római korban pogány temetkezési hely, majd őskeresztény temető volt. A ma látható S. Giustina bazilika épülete a XVI. századból való, melyet két előbbi épület is megelőzött.

A mai S. Giustina bazilika helyén eredetileg egy őskeresztény épület állt, a valószínűleg 304-ben, Diocletianus és Maximus uralma alatt vértanúhalált halt fiatal Giustina emlékére, de az eredti emlékműre később más épületet emeltek.
A latin kereszt alaprajzó S. Giustina-bazilika impozáns, háromhajós épületét, dongaboltozat és nyolc kupola fedi. A kupolák 26 ión pilléren nyugszanak. A sárga, vörös és kék márványból kirakott mozaikpadló 1608-1615 között készült.
A középső hajó közepén látható a XV. századból való faragott feszület. A kettesével sorakozó oldalkápolnák számos művészi alkotást őriznek. Ezek legtöbbje a Seicento remeke, mint például Szt. Pál megtérése, mely 1589-ből, a Veronese-műhelyből származik. De láthatunk itt Luca Giordeano, Palma il Giovane, Maganza, Claudio Ridolfi, Giovanni Francesco de Sordi műveket is.

A S. Giustina hetedik kápolnájában látható S. Urio sírja, aki Lukács evangélista földi maradványait és a Konstantinápolyi Madonna c. képet Konstantinápolyból Padovába szállíttatta.

A S. Giustina-bazilika hatalmas épület térbeli egysége, harmonikus tagolódása leginkább a kereszthajóban észlelhető, ahol egyszerre belátható, milyen tökéletesen illeszkedik a keresztfolyosó, a szentély és a karzat a hajók kiszögelléséhez.
A kereszthajó jobb szárnya a tulajdonképpeni nyolcadik kápolna, a S. Mattia apostol kápolna. Nevét arról nyerte, hogy itt helyezték el az apostol ereklyéit, a G. Francesco de'Sordi által alkotott kőkoporsóban. A kápolnát két hatalmas festmény, egy Bissoni és egy Balestrato alkodás díszíti. Innen érünk a mártírok folyosójára. Érdekessége a középen álló, 1565-ből származó kút, mely egy XIII. századi, egykor alsóbb szinten lévő mártírok kútját is őrzi. Az őskeresztény kút, ami az egykori mártírok csontjait őrzi, a XI-XII. századi ásatások során került napvilágra. A falmélyedésekben négy agyagszobor áll, hátul a néhány lépcsős oltár, ahol Pietro Damini oltárképe épp ennek az eseménynek állít emléket: A megboldogult Giacoma felfedezi a mártírok kútját. Jobboldalt az a láda kapott helyet, ami eredetileg Szt. Lukács holttestét őrizte. Előrehaladva a folyosón egy csapóajtóhoz érünk, mely az egykori katakombákhoz és a régi mártírok kútjához vezet. A lépcsők felé pedig S. Prosdocimo házikápolnájához érünk

Az őskeresztény imaház Opilione érdeme, akit Teodoricus bízott meg a munkával. A görögkereszt alaprajzú építmény hátsó falán levő timpanonon, többek között felfedezhető egy kerek babérkoszorú alakú fénypajzs, mely Opilione írását idézi, az 500-as évek elejéről. A déli szárny felé található az oltár, mely S. Prosdocimo sírját foglalja magába.

Visszatérve a S. Giustina-bazilikába a kilencedik, S. Massimo kápolnába érünk, majd a misék folyosójára, ahonnan ajtó nyílik a XIV. századi S. Luca vagy Capitolo vecchio kápolnába.
Az 1436-ban, Giovanni Storlato által festett képek Szt. Lukács történeteit elevenítik meg, az oltárképet pedig Andrea Mantegna festette, 1457-ben, szintén Szt. Lukács alakjával.
A ma Padovában látható oltárkép viszont csak másolat, mert az eredetit a franciák elvitték, majd Milánóba került vissza, a Brera képtárba.
Ebben a kápolnában van eltemetve  az 1684-ben elhunyt Elena Lucretia Cornaro Psicopia, aki az első nő volt a világon, aki filozófiából diplomát nyert a bencések Padovai Egyetemén.
Innen visszatérhetünk a misék folyosójára, majd az 1538-ban épült nagy folyosóra. Ez a folyosó az egykori épületből fennmaradt  sekrestye és szentély helyiségeit köti össze a bazilikával.

A szentélyhez 1476-ban, Giacomo Zocchi jóvoltából kórust is hozzáépítettek, melyet Régi sekrestyének is neveznek. A kétsoros fa kórusülés Francesco da Parma és Domenico da Piacenza alkotása. Az 1467-1477. között készült intarziás munka némelyikén távlatban láthatók a quatrocentoi Padova épületei.

Erre felé érünk ahhoz a folyosóhoz, melyen láthatók a régi románkori bazilika kapujának a falmaradványai. Itt érdemes megnézni az elősekrestyét is, ahol a nyugati falba ágyazva a románkori kapu hevedergerendája látható. A sekrestye különöysen szép, diófából faragott szekrényei és ereklyetartói méltó keretet képeznek az értékes kelyheknek. A falakat neves bencéseket ábrázoló festmények sorakoznak.

A tizedik kápolna, a Capella della Pieta a Könyörület c. oltárképéről híres. Ez Filippo Parodi főműve, azé a szobrászé, aki magával hozta Venetóba is Bernini stílusát. A szentélybe egy lépcső vezet. Az 1640-ból való szentély G. Nigetti munkája, mely S. Giustitia földi maradványait zárja magába. Az egész berendezés, az emelvény, a kottatartó valamint az új kórusnak, a Coro Nuovonak szánt ötven ülés, mind-mind diófából készült. A szentély fő ékessége a nagy aranykeretes kép, Veronesae: S. Giustina mártírhalála pillanatának állít emléket.

Figyelmet érdemel az 1974-ben újjáépített nagy orgona. A Seicentoban épült régi orgona       E. Gasparini műve, amit később P. Nacchini majd Gaetano Callido bővített ki.

A szentély alatt van a kripta. Ez után következik a Santissimo kápolna, Giuseppe Sardi gyönyörű barokk oltárával és a több művész hozzájárulásával készült tabernákulummal, valamint Sabastiani Ricci Gloria del Santissimo mennyezeti freskójával.

Aztán elérjük a megboldogult Arnaldo sírboltját őrző kápolnat. Arnaldo 1209-1255 között volt a S. Giustina apátja. Ugyencsak erre találjuk a Szt. Lukács evngélista kápolnát. Egyéb műalkotások mellett itt látható a Konstantinápolyi Madonna másolata, 1960-ból. Majd a S. Felicita bencés apátnő sírkápolnája következik, ahol a IX. századi kőből faragott oltárterítőn három kép a bazilika terveit ábrázolja. De a következő, S. Giuliano, S. Mauro, S. Placido valamint S. Daniele és S. Georgio Magno kápolnái is bővelkednek a remekművekben.

Kilépve a bazilikából, a via Ferrari irányában elérjük a monostor bejáratát. Itt különösen az eredetileg román stílű kolostorudvar érdemel figyelmet, mely akár egy palota udvarának is beillene. A cinquecentóban Pietro Lombardi építette újjá.
Innen jutunk az 1435-1446 között épült refektóriumba, ahol olyan freskómaradványok láthatók, mint pl. a Keresztrefeszítés vagy a papnevelde kolostorudvarának homlokzati freskói, 1492-ből. A XVII. század végén erre emeltek még egy emeletet, melytől az egész épület palotaszerűen hat. A "festett kolostorudvar", mely az 1435-1458 között készült freskói után lett így elnevezve, napjainkra sajnos már javíthatatlanul megrongálódtak.