Navona-tér - Piazza Navona

A hosszú, téglalap formájú, templomokkal, palotákkal szegélyezett Navona-tér Róma egyik legjellegzetesebb tere. Eredetileg itt volt Domitianus Stadiuma.

A Navona-teret három barokk szökőkút díszíti. Középen áll a híres Fontana dei Fiumi, a Folyók Kútja, melyet X. Ince pápa készttetett, hogy egy obeliszk alapjául szolgáljon. A munkálatokat Berininire bízta, aki 1650-51-ben építette fel. Az obeliszk lábánál álló négy szobor a négy világrész négy nagy folyóját jelképezi: a Gangesz Ázsiát, a Nílus Afrikát, a Duna Európát, a Rio de la Plata pedig Amerikát.

A Navona-tér egyik oldalán áll a Fontana del Moro. Szobrait Della Porta alkotta, kivéve a központi Neptun alakját, mely Bernini remeke.

A másik oldalon emelték a Fontana del Nettunot, melyet szintén Della Porta tervezett és Bernini részben meg is valósította, de halála után egész 1878-ig befejezetlen maradt. A Neptunus-kutat Della Bitta fejezte be, megformálva a fő alak, Neptunus alakját is.

A Navona-tér középső kútja, a Fontana dei Fiumival párhuzamosan áll a Sant'Agnese in Agone-templom. A XVII. században épült templom a két nagy barokk mester, Rainaldi és Borromini alkotása. A homlokzat és a kupola Borromini remeke.
A teret övező épületek közül valamennyi figyelemre méltó, de a legjelentősebb tán a XVI: században épült Santa Maria dell'Anima-templom, a XV: századi Santa Maria della Pace-templom és az 1650-ben emelt Palazzo Pamphili, mely jelenleg a brazil nagykövetség épülete. Érdekessége az egyik terem freskója, Cortona műve.
Aki bejárta a Navona-teret szegélyező látnivalókat vagy legalább sorra megcsodálta közelről is a teret díszítő három monumentális kutat, melyek szépsége suttogásra készteti a művészetkedvelőket, megérdemli, hogy megpihenjen a teret szegélyező teraszok egyikén.

A Navona tér méltóságteljes hangulatát aligha lehetne összehasonlítani, például, a Trevi-kút  körüli nyüzsgés szertelen ricsajával, ahol olykor a körlépcsőt szegélyező kőpadon sűrűn egymás mellé préselődő bámészkodók olyan hangos jókedvvelbiztatgatják egymást a tarisznyából előhalászott szendvics befalására vagy egy-egy fémpénz feláldozására, ami ismét visszahozná őket a gyönyörű városba, hogy szertelenségükben szinte megfeledkeznek a látványos kútról is, amiért odasereglettek.

A Navona-teret szegélyező épületek mellett szigorú rendben meghúzódó kellemesen visszafogott atmoszférájú vendéglők, kávézók vagy cukrászdák messziről mind egyformának tűnnek, bútorzatában, színeiben, virágdíszeiben és étkészleteiben mégis valamennyi megőriz egyfajta sajátos jegyet, így minden vendég megtalálja az ízlésének, temperamentumának és az otthonról önkéntelenül is magával hurcolt szokásainak megfelelő helyet. De bármelyik teraszon foglalna is helyet valaki, az elé táruló kép perspektívája tökéletes. A teret minden oldalról teljesen lezáró paloták ellenére sem érez az ember bezártságot, a Szt. Ágnes-templom és a kutak barokk pompája nyugalmat kelt.

Pedig aki jól odafigyel, a világ minden tájáról idesereglett turisták legalább tucatnyi nyelven folyó csevegését hallhatja. Abban a bábeli zűrzavarban mégis van valami közös vonás, mely tán épp a tér harmonikus szépségéből árad. Az a barokk csend, az a kellem, a nyugalom, ahogy az emberek társalognak egymással, ahogy könnyedén fellapozzák a turistakalauzukat és az elegánsan felszolgált kávé, tea, forró csokoládé vagy hideg hűsítő, netán finom bor vagy márkás tömény után - mely választás különben sokkal beszédesen elárulja kulturális hovatartozásukat mint a beszélt nyelvük - derűsen rászánják magukat, hogy tovább induljanak felkutatni Róma nevezetességeit.