Sala del Senato - Dózse-palota, Velence

A Sala del Senato, vagyis a Szenátus-terem, ha pompájában nem is, méreteiben jóval felülmúlja a Dózse-palota előző termeit. Az 1229-ben létrehozott Szenátus egykor a Velencei Köztársaság egyik legfontosabb intézményének számított. Velencében a Szenátus magvát i Pregadi, vagyis a Felkért Tanácsosok alkották, akiket a kerületek vezető patríciusai közül a dózse hívott meg. Nevük onnan ered, hogy a dózse felkérésére léptek be a Sala del Senatoba a Sala delle Quattro Porteból, ahol minden egyes tanácskozás előtt várakoztak. A Nagytanács testületüket 40, majd egy XIV. századi rendelet értelmében 60 választott szenátorra bővítette, majd kiegészítette a Quarantia és a legfontosabb hatóságok vezetőivel. A századok során aztán különböző számú patríciusból álló bizottságokkal, a Zonteval növelték.

A terem végén levő emelvényen, a dózse körül, a Serenissima Signoria, vagyis a kollégium, a három Avogador, a Tizek Tanácsának a fejei és a prokurátorok foglaltak helyet.  A szenátus elé terjesztették a Serenissima Signoria legfontosabb döntéseit jóváhagyásra, ez a testület határozott a háború és a béke kérdésében.

A terem díszítésére 1580 és 1595 között került sor. A mennyezet, Cristoforo Sorte munkája, kb. 1581-ból való. Ennek nagyméretű festett táblái rendkívül gazdagon csigavonalazott és aranyozott keretekkel díszítettek. Központjában Tintoretto színpompás festménye, a tengerek királynőjévé választott Velence. A festmények Pasquale Cicogna dózse hivatali ideje, 1585 és 1595 között készültek. Dolobella nagy, ovális képén meg is festette Cicogna dózsét, amint az Oltáriszetséget imádja. A falakon politikai és vallásos jeleneteket ábrázoló képek. Tintoretto képei mellett különös figyelmet érdemelnek Palma il Giovane művei, közülük a két díszóra között a kitűnő diplomata, Leonardo Loredan (1501-21) győzelme a Cambria-i ligába tömörült európai nagyhatalmak felett. A díszóra túloldalán Sebastiano: Venier dózse a lombárdiai városok hódolatát tolmácsolja Velencének.

A szenátus terméből, a trón mögött kápolna nyílik, melynek előterében B. Veneziano: Krisztus kiűzi a kufárokat c. képe látható. A szimbólum beszédesen érzékelteti Szent Márk köztársaságának jellegét. A kápolna oltárán Sansovino szobra áll, a Madonna a gyermekkel
A kápolna mögötti helyiségekben őrizték Velence követeinek  jelentéseit - korunkban a Frari levéltárban találhatók -, melyek híresek voltak aprólékos pontosságukról és megbízhatóságukról és melyek ma is legbecsültebb forrásai a történetíróknak.