Szent Márk-bazilika, Velence - Basilica di San Marco, Venezia
A Basilica San Marco, azaz Szent Márk-bazilika a történelmi korokkal párhuzamosan fejlődött ki azzá, amit Velencében ma láthat az utazó. A velencei nép ragaszkodása patrónusa, Szent Márk iránt, a bazilikában fejeződik ki. A helyiek saját hazájuk megtestesülését látták ebben az építészeti remekműben.
Úgy mesélik, hogy amikor már eltiltották, hogy a dózsékat a bazilikában temessék el, Antonio Erizzo, az 1646-ban elhunyt hőslelkű hazafi, az egyik törökök elleni hadjárat meghirdetője, utolsó kívánsága az volt, hogy legalább a szívét temessék a templomba. És az a szív valóban ott porlad a szentély oltára mellett, a mozaikpadló egy szív alakú kövében. Ám a velenceiek valójában is "a szívüket adták bele", hogy ezt az épületet túlhalmozzák a legdrágább építőanyagokkal, nemes kövekkel.
Mikor 828-ban hazahozták Velencébe Szent Márk evangélista földi maradványait, melyet a hagyomány szerint két velencei hajós csempészett ki Egyiptomban egy alexandriai kolostorból, a nemrég épített Dózse-vár oldaltornyában képeztek ki ideiglenes kápolnát a befogadására, ezzel is kihangsúlyozva, hogy állami aktusról van szó: az önállósult Velence "mennyei" patrónust kapott.
A kápolna mellé rövidesen Giovanni Partecipazio dózse emelte az első bazilikát, mely még román stílusban épült, 811 és 939 között - a 836-ban elhunyt dózse családja hét dózsét is adott Velencének.
976-ban, amikor a fellázadt nép felgyújtotta a dózse-palotát, hogy elfogja Pietri IV. Candianót, leégett az első bazilika is. Az új dózse, a szent életű Pietri Orseolo kezdte meg a templom renoválását, mégpedig már bizánci stílű márványdíszítésekkel, de az épület újabb tűzvész áldozatává lett. A Szent Márk-bazilika újjáépítési munkálatai végül csak 1063-ban indultak meg, amikor Andrea Contarini dózse északon lebonttatta a szomszédos régi kis Szent Tódor templomot, délen feltölttette a Dózse-vár árkát, hogy kiépíthessék a nagy kereszthajót. Ekkor vált a templom egyenlőszárú görögkereszt alaprajzúvá, melybe beépítették a régi templom számos elemét. 1071-ben, a dózse halálának évében már befejeződött a legfontosabb szerkezeti elemek újjáépítése, de a templomot csak 1094-ben szentelték fel, Selvo dózse idején.
Nagyjából ez az épület fogadja a mai látogatót, melynek elrendezése a konstantinápolyi Apostoleion-templomot mintázza. A nagy mennyiségű díszítés, a márvány- és mozaikburkolás későbbi korokban került oda. A bazilika levélszerű oromzata a XV. században nyerte el végső formáját.
A Szent Márk-bazilika három kupolával megkoronázott homlokzata két részre osztott: az alsó részből 5 kapu nyílik, a felsőt pedig nagy boltívek zárják le. A megosztáshoz alkalmazott loggia közepéből négy aranyozott ló válik ki, melyek mozgékonyságot és elevenséget kifejező ábrázolásmódja maga a szabadság kifejeződése.