Szent Márk-tér, Velence - Piazza San Marco, Venezia

A Piazza S. Marco, azaz a Szent Márk tér, Velence legismertebb tere, melynek képével minden turista- és reklámiroda kiadványain találkozunk. A szabálytalan téglalap alakú dísztér keskenyebb, nyugati végétől a reneszánsz paloták árkádsorai közt szélesedik ki a Szent Márk-bazilikáig, innen délre a lagúnákra nyíló Dózse-palota és a Libreria márványfalai közt van a Piazza előcsarnoka, Velence diszkapuja, a Piazzetta.

A Szent Márk-tér mai képe nem egyetlen alkotó műve, hanem az egykori büszke Velencei Köztársaság évszázadai alatt fokozatosan, tudatos téralakítással, a város hatalma növekedésével azonos ütemben formálódó tér, melynek létrehozását a nagy állami aktusok, a reprezentációs igény s az élénkülő forgalom követelte meg.

A 800-as évek elején a Dózse-vár épülettömbje mellett a város akkori védőszentje, a sárkányölő Tódor szerény kis bazilikája állt és S. Geminiano kicsiny temploma. Ezek előtt kis liget, a Broglio létezett és a S. Zaccaria apácáinak a veteményeskertje.
A IX. században, mikor Szent Márk földi maradványait hazahozták egy alexandriai kolostorból, a kis bazilikának odébb kellett húzódnia, a templomocskát pedig a ligetet átszelő Rio-Badoer partjára telepítették át.

A XII. században azonban betömték a riót - egykori létezését már csak a mai Piazza árkádjai alatti, padlóba beépített kő jelzi - és a S. Geminianónak ismét tovább kellett telepednie, ezúttal 70 méterrel, a mai tér nyugati végére, ahol akkor egy másik csatorna húzódott.

A dúsgazdag Sebastiano Ziani dózse idejére (1172-1178) a tér bezárult s a veteményeskert helyére bizáncias paloták épültek.

(Ziani dózse arról volt nevezetes, hogy a forrongó népet megnyugtatandó, pénzt szórt közéjük, majd minden új dózse követte példáját. Az érdekesség az volt, hogy mivel a kiosztásra szánt pénz maradékát a trónvivők kapták, ezek egyje sietősebb léptekkel, sőt, az itolsó századokban már futólépésben haladtak fejedelmi terhükkel, csakhogy minél több pénzhez juthassanak.)

A Szent Márk tér létrejöttét a dózse magánkápolnája megépítése, illetve ennek majdani bővítése indokolta leginkább. Az idővel nagyhercegi rangban működő kápolna épületén ma is fellelhetők a vallási és politikai jegyek, melyek épp annyira elválaszthatatlanok egymástól, mint az építményt körülvevő terek, melyek a szomszédos épületekkel egységben alakították ki és őrizték meg napjainkig a vallási és politikai jelleget.

Ez az elválaszthatatlanság a velencei állam feje, a dózse hivatalos feladatkörében is megnyilvánul, mely az évszázadok során eszközölt módosítások ellenére sem kisebbedett - pl. a dózse elidegeníthetetlen joga, hogy maga jelölje ki a saját kápolnája káplánját.

A Szent Márk tér kialakulása, formailag, a bazilikától származtatható, hisz a Dózse-palotával egybeolvadó Szent Márk-bazilika a kezdet kezdetétől alapja és kiindulási pontja a Szent Márk tér építészeti elrendezésének: a tér együtt bővült a templommal, mely a XII. században kialakított homlokzat központi boltívéből átvette a ma látható köríves szerkezetet.

A quattrocento elején már a mai formájában állt a Dózse-palota, a Szent Márk-templom is márványdíszben pompázott s a Piazzát bizáncias árkádsor övezte.
A cinquocento idején viszont a tér déli részén húzódó bizánci és gótikus paloták színes sora helyébe az új procuráciák monumentális árkádsora került.

A Piazza kialakítása folyamatát Napóleon rendelete rekesztette be, mely szerint a már addig is többször átköltöztetett S. Geminiano-templomot végleg lebontották, az előtte levő csatornát betömték és helyükbe új építmény (Fabbrica Nouva), a régebbi palotákkal jól harmonizáló árkádsor került.