|
|
|
Murano - ÜvegmúzeumA századok során már sok eltűnt lagúna szigetei közül, ugyanakkor néhány új is keletkezett. Ezek közül Murano a legismertebb. Murano szigete 1 km távolságra fekszik Velencétől, de közigazgatásilag csak 1924. óta tartozik a városhoz. Egykor Altinum püspöki város lakói egy része és pádovaiak menekültek ide a népvándorlás kegyetlenségei elől, így régebb település, mint Velence. Hamarosan erőteljes lagúna-várossá fejlődött, majd a XIII. sz. folyamán, amikor ide telepítették az üvegipart különösen felvirágzott. A szorgalmas iparemberek mellett a XV-XVIII. sz. folyamán számos patrícius is ide építtette a nyaralóját, sőt, kaszinó is épült. A velencei nemesek finanszírozásában számos kolostort és templomot is emeltek és itt telepítették Itália első botanikuskertjét. A hajóval érkező s még Velence pompás palotái benyomása alatt levő turista szomorú látványnak veheti a lagúnákra néző, jobbára lerobbant külsejű műhelyeket, melyek a helyet szegélyezik. A város belsejében viszont megőrződtek a múlt szépségei. A derékszögben hajló Canal Grande és három keskenyebb csatorna, öt szigetre osztja Moranot. A Canal Grandeból kiágazó Rio dei Vetrai déli nyílásánál van a hajóállomás, de bizonyos vaporetto a Canal Grande közepéig hatol. A Santa Maria e Donato Murano legősibb főtemploma. Jelentős műemlék, melyet még Altinum menekültjei alapítottak, a VII. században. Mai alakját 1140-ben nyerte. Nyitott fedélszékes belsejét eredeti görög márványoszlopok tagolják három hajóra. Híres az állati és geometrikus figurákkal díszített mozaikpadlója. Murano legcsábítóbb turisztikai érdekessége kétségtelenül a Museo Vetrario, az Üvegmúzeum, mely a S. Donato-csatorna és a Canal Grande találkozásábál álló városházában, az egykori Giustiniani-palotában található. A Museo Vetrarioban a muranói üvegipar művészi emlékei tekinthetők meg. |