A San Giovanni Battisterio - Keresztelőkápolna

A Dóm és a Baptisztérium vagy Keresztelőkápolna helyén a római korban jelentős épületek álltak. A hagyomány szerint a San Giovanni Battisterio, vagyis a Keresztelő Szt. Jánosról elnevezett Keresztelőkápolna egy régi Mars-templomra épült s bizonyára Firenze egyik legrégibb épülete.

Feltételezhető, hogy a toszkán római kori építészetre jellemző nyolcszögletű épületet az V. században alakították át ókeresztény kápolnává. 1202-ben lebontották a kora keresztény nyolcszögletű alaprajzú központi épülethez kapcsolódó félköríves apszist, majd vagy kétszáz éven át folyamatosan alakult a kápolna belső díszítése. A sima piramis-tetőzet 1128-ban készült el, az oszlopos lanterna 1150-ből, a négyszögletes szószék, a "zseb", 1202-ből való.
A Keresztelőkápolna külsejét díszítő zöld-fehér színű sávos márványborítás 1296-ban került rá, mikoriban a szomszédos Dóm építéséhez kezdtek.

A Keresztelőkápolna mindig nagy szerepet játszott a város életében. Szellemi központ volt, melynek hatása nemcsak közvetlen közelére, de egész Firenze városára szétsugárzott. Áttekintve a firenzei quattrocento remekeit, a Battisterio szinte magába sűríti a kor építészeti jellegét, s mindaz, ami a reneszánszban utána következett, bár sokirányú fejlődése során gazdagodott, szellemében a Keresztelőkápolna épületében összpontosul, ebben gyökerezik.
Szomszédságában, a tér nyugati oldalán állt a püspökség rezidenciája. A XVI. században újabb püspöki palota épült, melyet a XIX. században, hogy kiszélesítsék a teret, lebontottak és jóval hátrább újra felépítették eredeti formájában, felhasználva anyagát is.

A Keresztelőkápolna eleinte inkább a püspöki palotához, mint a Dóm itt épült elődjéhez, a XII. században emelt Santa Reparata templomhoz tartozhatott. A kettő szerepe, a nép és a püspökség viszonyának következtében, változott. A város írásos dokumentumai hol a Keresztelőkápolnát, hol Santa Reparata templomát nevezik dómnak.

A Baptisztériumot tekintették a középkori város kedvenc kápolnájának. Dantét is itt keresztelték meg, aki száműzetésében, mint "mio bel S. Giovanni" emlékezik meg a Keresztelőkápolnáról, holott akkor még nem voltak meg mai fő díszei, a bronzkapuk.
A Santa Reparata templom és a Baptisterium között, vagyis a jelenlegi Dóm főhomlokzata előtt, állt egy kis épület, melyben kórház működött, de 1292-ben, Dante ajánlatára lebontották, hogy ezzel is növelhessék a teret.

A firenzei KeresztelőkápolnaA firenzei Keresztelőkápolna szépsége lenyűgöző. A nyolcszögletes épület homlokzatsíkját az építészeti tagozatok mind vízszintes, mind függőleges irányban három-három sávra osztják, hisz szemből nézve, a nyolcszögű hasábnak egyszerre csak három oldala látható. És ez a hármas tagolás a márványberakások rajzában, a mű egészében, az épület tömegének összhatásában is megfigyelhető. A pillérrendszer és az íves oszlopos tagolás enyhe relieffel simul a falfelületbe, az építészeti részletek mégis tisztán kirajzolódnak. A sarokpillérek fehér és zöld márványcsíkjai síkbeli játéka kihangsúlyozza a toszkán architektúrára jellemző könnyedséget, légiességet.

Megfelelő távolságból szemlélve, e kompozíciós elvnek megfelelően, méltó helyet kap a három bronzkapu. Architektonikus keretezésük és a fölöttük elhelyezett szobrok révén ezek a homlokzat legplasztikusabb motívumai. Mindhárom kapu, melyeket a világ legnevezetesebb bronzkapuiként tart számon a művészettörténet, a szobrászat remeke, mely kidolgozásában már előrejelzi az újabb kor művészetét.
A keresztelőkápolna kapui fontos szerepet játszanak a Dóm-tér együttesében, városképi hatásában. A Firenzei Dóm főhomlokzatával szemben látható a keleti kapu, a Porta Paradiso a tér központi alakja. Ettől jobbra meg balra a déli, illetve az északi kapu.