Padova

Padova, vagy Pádua város neve a magyar kultúrájú olaszországi utas számára nem ismeretlen.

A híres Padovai Egyetem vagy Galileo Galilei története épp úgy hozzátartozik általános tudásbatyujához, mint Páduai Szent Antal tanításai vagy a tiszteletére emelt gyönyörű páduai Szent Antal-bazilika, a Szt. Antal Iskola meg a Szt. Ferenc temlom, vagy Padova híres botanilus kertje, mely az első ilyen jellegű létesítmény a világon.

A mai turista viszont sokkal igényesebb, s ha már eljut Páduába, meg akarja ismerni a város történelmét és kultúráját is. Ezért hadd álljon itt e rövid ismertető, melyet pádovai utazásaim során jegyeztem le.

Bár az általános görög mitológiából nem tűnik ki, a helyi hagyomány úgy tartja, hogy a békés Anténór, megmenekülve a trójai háborúból, elérve az észak-adriai partokat, felhajózott a Breanta folyón és itt, az akkor Toschi Euganeiek által lakott területen telepedett le, megalapítva Páduát.

Az archeológusok szerint viszont Padova környékén már sokkal régebb, még i.e. XII. században léteztek városi jellegű települések, melyeket az ősvenét nép lakta.
Az ásatási leletek alapján az is kimutatható, hogy az akkori lakosság foglalkozott mind mezőgazdasággal, mind halászattal és vadászattal, sőt, ismerte a gyapjúfeldolgozást és a bőrcserzést is.

A karthágóiak elleni küzdelem során, Padova kapcsolatba került a Rómával, melynek jogrendszere, városrendészete és művészete annyira elbűvölte a venét lakosságot, hogy békés úton, fokozatosan elrómaiasodott. A város neve Patavium lett. A későbbi barbár támadások során ez a civilizáció némileg vesztett fényéből, de nem veszett el teljesen, hisz a kereszténység felvételével Padova további kapcsolatban maradt Rómával és vele párhuzamosan fejlődött.