Isola Memmia, Prato della Valle

A padovaiak által egyszerűen Pranak nevezett Prato della Valle, kétségtelenül Padova egyik legsajátosabb helye. Épp oly egyedi, mint a padovai Caffé Pedrocchi, az Ajtó nélküli kávéház. A 88 620 négyzetméteres kövezett terület arról híres, hogy fűszál sem nő rajta, legalább is, az utóbbi kétszáz évben, kivéve a közepén álló sziget, az Isola Memmia területét. A Prato észak-keleti részén állt egykor a Zairo, az Augustus-kori szabadtéri színház, valamint a Campo Marzio, de a barbár pusztítások során tönkre ment, majd valóságos kőbányává lett, melynek nyomai még a Settecentóban  is fellelhetők.

A középkorban a Prato della Valle szent előadások színhelye volt, ahol emlékezetes beszédeket, ünnepségeket tartottak, majd 1257-ben itt rendezték meg az első szabadtéri versenyt, a "szabadon engedett lovak" egyfajta vetélkedőjét, Ezzelino türannosz elűzése emlékére. Ezt a rendezvényt később, 1420-ban, a velenceiek novemberre helyezték át, így emlékezve arra, hogy Padova meghódolt Velence előtt.
A Prato della Valle nem csak szabadtéri színház, de kiterjedése révén, mindenként arra volt hivatott, hogy városközponttá fejlődjön.

Csakhogy az alacsonyabb vízzel elárasztott terület, mely a Benedek rendiek tulajdonában volt, idővel elmocsarasodott, a bencéseknek pedig nem állt módjukban azt karbantartani.  Ezért a Velencei Szenátus kisajátította és Andrea Memmo, S. Marco megbízottja idején, 1775-1776-ban, Domenico Cerato építészmérnök vezetésével a Prato della Vallén egy csatornát építettek, közepén az ellipszis formájú Isola Memmiával,  egyfajta vásárközpontnak szánva, ahol majd üzletek és állandó pavillonok álljanak, a kör alakú téren pedig a piac és a vásárok.

A Prato della Valle kövezett sávján, a "fű nélküli rét", majd egy keskeny fűsávon áthaladva érünk a négy híd egyikéhez, mely a csatornával körülvett középső szigetre, az Isola Memmiára vezet át. Az ovális sziget legnagyobb látványossága a 78 szobor, amik belülről és kívülről határolják a falat és a hidakat. Az 1775-1838 között állított szobrok jórészt Padova hivatalosságait, kulturális személyiségeit ábrázolják.