Padova, kulturális megvalósítások

Páduában, a történelmi szempontból stabil és gyümölcsöző korként számon tartott velencei uralom idején, néhány nemesi család uralta a mezőgazdaságot, mint a hajózáson alapuló gazdasági rend kiegészítőjét. A XVI. században viszont, amikor Amerika felfedezése és az egyre erősödő török elnyomás nyomán a velencei hatalom hanyatlásnak indul, a velencei dózsé olyan beruházásokat engedélyez a venetói patriciusoknak, melyek nyomán megvalósulhatnak a ma is látható gyönyörű paloták.

Padova nemesi családjai valóságos kulturális központokká teszik rezidenciáikat, ahol a kor legnagyobb humanistái és irodalmárai fordulnak meg. Pádua ebben a korban válik híressé logikai tanításairól, a tudományos, főként a természet alapos vizsgálata révén elért matematikai és fizikai eredményeiről.

Mindez a szellemi  és gazdasági fejlődés megtorpan azonban az 1630-1631-ben dúló pestisjárvány miatt. De a vész után hamar helyreáll Pádua város szellemi egyensúlya, és szilárd erkölcsi alapokon nyugvó kulturális intézményei, mint az Egyetem, az Akadémiák vagy a Szeminárium, világhírűvé teszik.

A Páduai Szemináriumban kezdeményezték az Enciklopédia egyik kiadását. A patriciusok politikai és gazdasági kezdeményezései szintén hozzájárultak Pádua fejlődéséhez.

Mikor azonban a franciák 1797-ben elfoglalják Páduát, véget vetnek a Velencei Köztársaság függetlenségének. 1798-ban az osztrákok kerítik uralmuk alá a várost, majd 1805-ben Pádua az Olasz Királyság részévé lesz. 1813-ban ismét az osztrákok győzedelmeskednek, és Páduát Lombárd-Velencei tartománnyá teszik, 1866-ig, mikoris Pádua az egységes olasz állam részévé válik, s ettől kezdve történelme összeolvad Itália történelmével.