A Corso másik oldalán, a Magyar Kulturális Intézetig

Áttérve a corso Vittorio Emanuelle II túlsó oldalára, a Palazzetto della Piccola Farnesianahoz érünk, melyben a Baracca Múzeum található. A Museo Barracca nevét G. Barracco báróról kapta, aki antik szoborgyűjteményét a múzeumnak ajándékozva, megalapította azt.

A korzón látható a Palazzo delle Cancellaria reneszánsz épülete, melyet állítólag Bramante épitett, az udvarral együtt- A kancellári palotához tartozik az 1800-as években Valadier által restaurált San Lorenzo in Damaso-templom is, mely sokkal régebbről származik.

Ettől nem messze nyílik az egykor kíváncsi sokaságot vonzó, hírhedt kivégzőhely, a Campo de'Fiori, mely napjainkban a környék jellegzetesen római piaca. A piactér közepén áll Giordano Bruno bronzszobra, mely emlékeztet, hogy 1600-ban itt végezték ki máglyahalállal a filozófust, mint eretneket.

Innen érdemes a via della Cordara térni, hogy a szép Farnese-térre érve gyönyörködhessünk Rainaldi két ikerkútjában. A Farnese palota építését A. Sangallo kezdte, majd halála után Michelangelo megváltoztatta a terveket s végül Della Porta fejezte be.

A homlokzatot díszítő csodálatos párkányzatot Michelangelo a Farnese-család jelképéből, liliomokból képezte ki. Sangallo grandiózus átriumából jutunk az udvarba, ahol látha két szarkofág, egyik Caracalla termáiból, a másik Caecilia Metella sírjából való. Az elő emeleti, nemesi galériát Carracci freskói díszítik, akit fivére, Domenichino is segített munkájában. A nagyszalont két emeletnyi magasságban képezték ki, kazettás mennyezettel A falakat Raffaello rajzai nyomán szőtt kárpitok reprodukciói díszítik. Itt áll Della Porta két híres szobra, a Béke és a Bőség. A díszterem, vagyis a Fasti Farnesiani-teremben F. Salviati és T. Zuccari szép freskói láthatók.

A közelben álló Palazzo Spada is figyelmet érdemel, melyet 1540-ben épített Merisi da Caravaggio, de később Borromini átalakította. A Galleria Spada hét terme az 1600-as évekből származó jelentős értékű képgyűjteményt őriz.
Mikor visszafordulunk a korzón érdemes betérni a Nouva-templomba. A XVI. században épült templom a XII. századi San Giovanni templomra épült. Belsejét Barocci, Algardi és Rubens alkotásai láthatók. Mellette a San Filippo Neri oratoriuma, Borromini 1640-ből származó munkája.

A Corso Vittorio Emanuele II. végén a Lungitevere dei Fiorentinin érünk az Amadeo di Savoia Aosta herceg hídjához, ahol feltűnik a S. Giovanni dei Fiorentini-templom kupolája. A jellegzetesen nyitott kupolát Maderno alkotta, a XVI. században.
A magyar turisták bizonyára elzarándokolnak még a szomszédos via Giuliára is, hogy a  XVI. században épült Palazzo Donarelli és a Palazzo Sacchetti után megtalálják a Palazzo Falconierit is, ahol az Accademia d'Ungheria, a Magyar Kulturális Intézet székhelye van. Érdemes tudni, hogy a palota Teverere néző loggiája Borromini alkotása.

De erre járva kár lenne elszalasztani a via Sant'Eligion levő Sant'Eligio degli Orefici-templomot, mely Raffalello rajzai alapján épült, 1516-ban.