Hadrianus Mauzóleuma, az Angyalvár (Castel Sant'Angelo)

A Mausoleo di Adriano, vagyis Hadrianus Mauzóleuma Róma egyik fontos építészeti érdekessége, melyet az egykori Pons Helios, ma Ponte San'Angelo, vagyis az Angyalhíd köt össze Róma központjával.

A mauzóleumok általában monumentális építmények, melyek föld feletti részét szobrokkal és különféle díszítőelemekkel ékesítenek, a felszín alatt pedig mélyedéseket képeznek ki bennük, a síroknak. Az elnevezés Mausolos, Karia királyától származik, aki Halikarnaszban építészetileg és művészileg olyan szép kivitelezésű sírboltot építtetett magának, hogy az ókori világ hét csodája egyikének számított.

A rómaiak általában ház vagy templom formájú mauzóleumot építettek, s a kör alaprajzú volt az elterjedtebb forma, melyeknél középen emelkedett a tumulus, az ókori sírdomb.

Ilyen kerek alaprajzú a 130-ban, az Augustus kori monumentális síremlékek mintájára épült Hadrianus Muzóleuma  is, melyet a császár a maga és a családja számára építtetett, az egykori Horti Domitia, azaz Domitianus kertjei területére. Az építési munkálatokat Antonius Pius fejeztette be.

Hadrianus arról nevezetes, hogy a hódító háborúk helyett, inkább a Római Birodalom fejlődésére, a békés életre helyezte a hangsúlyt és sokat tett a provinciák gazdasági helyzetének a javításáért. Hadrianusnak köszönhető a császári hivatalrendszer tökéletesítése és jó néhány gyönyörű épület nem csak Rómában, hanem a Birodalom többi városában is.

A Maosoleo di Adriano, azaz Hadrianus Mauzóleuma, a későbbi korokban nyerte a Castel Sant'Angelo, vagyis az Angyalvár nevet, amikor már börtönként működött és az épület csúcsára egy angyal-szobor került, a császár alakja helyett.

Az Angyalvárban egykor olyan híres személyiségek raboskodtak mint Giordano Bruno (1548- 1600), a nagy itáliai filozófus, akit a San Domenico Maggiore dominikánus rend szerzeteseként eretnekséggel vádoltak, ezért száműzte magát s Genovában, Toulousban, majd Párizsban, Londonban s néhány germán városban is élt, de mert a Toulous-i és az Oxfordi Egyetemen tartott előadásaiban bírálta a skolasztikus filozófiát és Arisztotelészt, ellentétbe került a hivatalos doktrínák egyes képviselőivel, mind katolikus, mind protestáns és anglikánus körökben, visszatért Itáliába, Velencébe, ahol beperelték eretnekség miatt. Perét Velencében kezdték, de Rómában ért véget: máglyahalálra ítélték. Az ítéletet végre is hajtották, Rómában, az 1600. esztendőben.

De itt, az Angyalvárban raboskodott a hírhedt kalandor is, Cagliostro.
Jelenleg az épületben múzeum működik, melyben freskók és a vár építésével kapcsolatos dokumentumok láthatók, valamint antik kincsesládák, amikben veszély esetén egykor állítólag a pápák menekítették Vatikán fő értékeit, mikor az Angyalvár föld alatti folyosóval kapcsolódott Vatikánhoz.

A kiállítási termeken kívül megtekinthető a pápai lakosztály és a rabok cellái is.
Az Angyalvár környékén levő épületek közül figyelemre méltó a közelben álló Casa dei Mutilati, vagyis a Rokkantak Háza és a Palazzo di Giustizia, az Igazságügyi Palota.