Az Arany-bazilika  kincsei

A Szent Márk-bazilika Arany-bazilika néven is ismert, aranyban gazdag díszítése miatt. Kincseinek leírása kötetekre rúghatna, de annyit legalább fontos megjegyeznünk, hogy a homlokzatot díszítő mozaikok, az ábrázolt csoportok aranybevonata és a sematikus ábrázolásmód bizonyosfajta metafizikai értelmet kölcsönöz a jeleneteknek. A homlokzatot uraló Krisztus alakja, kezében a Törvény Könyvével, a kormányzatot is szimbolizálja, melynek a nép engedelmességgel tartozik. A Szent Márk földi maradványait a bazilikába szállító személyek, a két püspöki pásztorbotot tartó főpap, vállán a szarkofággal, meg a dózse és más, a Szent Márk köszöntésére kilépő kormányzati méltóságok, a vallás és a hatalom szimbólumai.

Az itt alkalmazott mozaik-technika római örökség: mozaik-stílusa mozgalmasan festményszerű, természetes színekből alkotott háttérrel. Mégis érződik a bizánci befolyás, melynek mozaikképe ugyan merevebb, statikus, de háttere arany. A templom csillogó, arany alapú homlokzati mozaikdísze, a kupolák és a belső díszítések valamint az Arany Oltárkép tette méltóvá az Arany-bazilika elnevezésre.
Velence fél évszázadon át gyakorolt hatalmat Konstantinápoly felett, mikor a
városban igen sok bizánci művész is megfordult s a bazilika díszítésében szintén kivette részét, anélkül, hogy ez politikai vagy hitvitát okozott volna a helyiekkel.
A négy aranyozott lóról nem lehet tudni pontosan, hogy mikor és milyen anyagból készültek. A hagyomány szerint 1204-ben kerültek ide a konstantinápolyi lóversenypályáról a IV. keresztes hadjárat után. A nemrégiben végzett kutatások sem mutathatták ki pontosan, hogy az i.e. IV. vagy 2. századból származik-e, hogy görög-e avagy római, s hogy alapanyaga bronz és réz-e. A velencei állam részére minden esetre, századokig az erő és a hatalom jelképe volt. A Velencei Állam leigázása miatt részben ezért is vitte magával Napóleon Párizsba a lovakat, de amint az osztrákok kerültek uralomra, a négy remekbe faragott ló ismét a helyére került, a város hagyománya, a szabadság jelképeként.

A bazilika homlokzata felső részén levő négy lünetta Jézus életéből ábrázol jeleneteket, melyeket Maffio Verona rajzvázlatai alapján alkotott A. Gaetano, a XVII. században. A leveles és fülkés kialakítású gótikus oromzat megépítése a XIV. sz. elején kezdődött, Delle Masegne irányításával, majd számos, leginkább toszkán szobrász is közreműködött. Nicolé Lamberti és fia, Pietro nevét, valamint az iskolájához tartozó művészek nevét máig tisztelettel emlegetik. Ez a XV. század, amikor Firenzében már fellelhetők a humanizmus művészetének kezdetei.
A Szent Márk-bazilika görögkereszt alaprajzú belső tere visszafogott, mégis alig befogható a tekintettel. A márványmozaik-padlózat, a ritka márványból való oszlopok és a színes márványborítású falak, mintha visszatükröződnének  a kupolák arany- és üvegmozaikjában. Mindez  keleties hangulatot kelt.

Az egykor a velencei dózse imakápolnájaként szolgáló vallásos építmény híven tükrözi a város történelmét: a kelet és nyugat között elterülő Velence évszázadokon át az Adriai-tenger erős és rettegett ura volt, ma pedig épp a keleti és nyugati világ harmóniájának a szimbóluma. A bazilika alaprajza, a boltívei és kupolái, a díszítések és aranyos pompája bizánci stílust, a struktúrája pedig román stílust idéz. Két világ találkozása, mely mesterműt hozott létre.