Keresztelőkápolna - Battisterio

A Szent Márk-bazilika keresztelőkápolnája a XIV. században épült. A velencei Piazzetta egyik oldalán, a Kincstár mellett elhelyezkedő keresztelőkápolna, bár önálló építmény, a bazilika elválaszthatatlan részét képezi.

A keresztelőkápolna belső díszítése szakaszokban történt, a XV. és XVI. sz. folyamán. Az építkezési munkálatokat a XIV. században, Andrea Dandolo utasítására kezdték meg, akinek síremléke a bejárattal szembeni falon látható. Sírja a gótikus szobrászat remeke, melyen azonban már jelentkeznek a firenzei reneszánsz jegyei.
Az 1354-ben elhunyt Dandolo volt az utolsó dózse, aki a Szent Márk-bazilikában temetkezhetett. A kiváló tudós Velence egyik történetírója volt, akit barátja, Petrarca, az erény grófjának nevezett. A dózse hivatali idején már a mai helyén állt a keresztelőkápolna, valamint a boltozatokat és kupolákat díszítő mozaikborítás, melyek valószínűleg X. századból való freskókat helyettesítettek.
A korláttal elválasztott szentély oltárköve egy Tirosból 1126-ban hazahozott gránittömb. A hagyomány szerint Krisztus egykor ezen a kövön állva szólt az emberekhez.

A kápolnát díszítő, a Jézus és Keresztelő Szt. János életéből vett történeteket megjelenítő mozaikok a velencei művészet népszerű stílusirányzatát képviselik, mely az alakok elrendezésében, a táj stilizálásában, az arcvonások merevségében fejelődik ki.

A középen álló keresztelőmedence bronzfedőjét Sansovino terve alapján firenzei művészek díszítették a Keresztelő Szt. János és az evangélisták életéből vett jelenetekkel, 1545-ben. Rajta Keresztelő Szent János szobra áll.