Marco és Todaro - a két gránitoszlop

A két hatalmas gránitoszlop, az Szárnyas oroszlán- és a S. Teodoro, azaz a Sárkányőlő Tódor szobrával, diadalkapuként fogadja a tengerről a Piazzettára érkezőket.

A gránitoszlopokat Michieli dózse hozta magával a keresztes háborúból. Eredetileg három volt, de kirakodáskor az egyik az öböl vizébe esett s nem bírták kiemelni. Sokáig még a megmaradt két rendkívül súlyos gránittömböt sem tudták felállítani. Niccolo Barratieri végül 1172-ben ötletes csigaszerkezettel oldotta meg a problémát: sikeresen kiemelte a két szürkés és rózsaszínbe játszó monolit gránitoszlopot. A tanács örömében rábízta, hogy válassza meg maga a jutalmát. Akkoriban a szerencsejáték még tilos volt Velencében, ezért az élelmes Barratieri mester azt kérte, hogy nyithasson játéktanyát a két oszlop között. Bár nem szívesen vette, a mindenkori Serenissima több nemzedéken át tűrte a szeme láttára folyó üzelmeket, mígnem a Tizek Tanácsa úgy oldotta meg a helyzetet, hogy a két oszlop között akasztották föl a kivégzett bűnözők holttestét, s erre a játékosok elmaradoztak onnan.
A babonás helyiek még ma is tartják a régi közmondást: "Kerüld a Marco és a Todaro oszlopok közét!"

A két oszlop közül a magasabbról, a Dózse-palota felé eső Marco-ról, a szárnyas oroszlán tekint a nyílt tenger felé. A keleti kiméra egyesek szerint ókori asszír-babiloni szobor, az újabb kutatók viszont kínainak tartják. Szárnyakkal a velenceiek ruházták fel az oroszlánt. Szeme valódi drágakő volt, de azt Napóleon Párizsba vitte, s mire visszakerült volna - eltűnt.
A Libreria felé eső oszlop neve Todaro. Ezen áll a város Szent Márk bevonulásával rangját vesztett előbbi patrónusa, S. Teodoro, a sárkányölő Tódor, amint egy krokodilszerű szörnyet szegez át a lándzsájával.